Több mint két éven keresztül kereste a Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság (MLBKT) új stratégiai céljait. Hosszú vajúdás volt, néha már úgy tűnt, hogy soha nem lesz egységes koncepció, ami mellett együtt tudna sorakozni az elnökség és a teljes tagság is. Az MLBKT idei kongresszusán bemutatott – a fenntarthatóság és az összekapcsolódás gondolatkörére épülő –küldetés végül új dimenzióba emelte az ellátási lánc menedzsmenttel foglalkozók felelősségét.

Akiknek az MLBKT új küldetése köszönhető

Az MLBKT a szakmai szövetségek között az egyik legheterogénebb közösség, tagjai között gyártó, termelő, szolgáltató cégek logisztikai és beszerzési döntéshozóit, tanácsadókat, logisztikai cégek vezetőit találjuk. A máskor előnynek számítósokszínűség megnehezítette annak a több mint harminc szakembernek a munkáját, akik részt vettek a stratégiaalkotásban.

A mozaikdarabok 2011 szeptemberében kerültek a helyükre. Mérlegre tettük az elvégezett munkát: megpróbáltuk gyermekeink, unokáink szemével látni mindazt, amit ma csinálunk, és a terveinket is. Rájöttünk, hogy bár jó ötletek sorát gyűjtöttük egybe, nem fókuszáltunk eléggé, nem gondoltunk eleget a jövőre.

Szembe kellett néznünk azzal, hogy a jelenlegi állás szerint a következő nemzedékekre olyan jövőt hagyunk, amelyben óriási társadalmi ellentétek feszülnek. A bolygó tartalékait a következő néhány évtizedben kifosztjuk, drasztikusan megnőtt a szélsőséges időjárási jelenségek gyakorisága, a társadalmi igazságtalanságok, a javak egyenlőtlen eloszlása soha nem látott méreteket ölt.

Mi köze van a logisztikának a jövőhöz?

Az ellátási lánc menedzserek feladata a jelen és a közeljövő igényeinek kiszolgálása. Hajlamosak voltuk azt gondolni, hogy a jövő nem ennek a szakmának a felelőssége. A 2011-es év azonban bebizonyította, hogy nem tehetjük meg, hogy nem veszünk tudomást a globális problémákról, hiszenminket is súlyosan érintenek. Elszabadultak az üzemanyagárak, az élelmiszerellátás biztonsága óriási kockázati tényezővé nőtte ki magát. Az ellátási láncok globális összefonódása miatt Magyarországra hatással van minden természeti, gazdasági és társadalmi katasztrófa, ami ezen a bolygón történik. A fenntartható, felelős gazdálkodás többé már nem egy kellemes lehetőség, hanemaz egyetlen elfogadható magatartás.

A Világgazdasági Fórum becslései szerint a különböző fogyasztási cikkekhez kapcsolható széndioxid-kibocsátás 5,5-15 százaléka keletkezik szállításkor. Más források szerint a karbon-lábnyom fele az ellátási láncban keletkezik. Az EU egészen elképesztő célokat tűzött ki elénk: 2050-re a közlekedéssel összefüggő szén-dioxid kibocsátást 1990-hez képest 60 százalékkal kell csökkenteni. Miközben már most, 2011 végén több mint 7 milliárd embert kell(ene) ellátnunk élelemmel, ivóvízzel, gyógyszerekkel és a többi fogyasztási cikkel. Innen nézve lehetetlen küldetésnek látszik, mi mégis látunk bíztató jeleket.

Az elmúlt években a logisztika fő fókuszterületei a költségcsökkentés, az energia- és üzemanyag-fogyasztás mérséklése, a nagyobb kihasználtság, a nagyobb hatékonyság voltak. A beszerzők a beszállítók fejlesztésével, közbeszerzéssel és beszerzési etikával kezdtek el egyre aktívabban foglalkozni. Tehát a piac magától is látja, hogy a hosszú távú fennmaradás és a versenyképesség érdekében felelősen kell bánni a természeti erőforrásokkal és a társadalmi környezettel.

Hol a felelős?

Nincs idő arra, hogy ujjal mutogassunk a kormányokra, akik képtelenek négy évnél hosszabb ciklusokban gondolkodni. Nem tolhatjuk át a felelősséget a fogyasztókra azzal, hogy amíg a távolról érkező, olcsó árukra van kereslet, addig a piac a végsőkig elmegy és kiszolgálja az igényeket.  Többé nem mondhatjuk, hogy csak a dolgunkat végezzük. A logisztikai és a beszerzési vezetőknek tisztában kell lenniük a felelősségükkel, amikor utasításokat adnak ki. Számolniuk kell döntéseik súlyával.

Sokan belátták, hogy magánemberként is felelősek vagyunk a jövőért, egyre inkább terjed a szelektív hulladékgyűjtés és az ökotudatos vásárlói magatartás. A logisztikusok és a beszerzők kezében szakmájuk révén még sokkal nagyobb lehetőségek vannak, amivel ha képesek lesznek élni, talán az évtized szuperhősei lehetnek. Hiszen végső soron ők azok, akiknek ráhatásuk van a szén-dioxiod kibocsátás jelentős részére.

Minden embernek akkora a felelőssége, amekkora a befolyása és a tudása. Ezért kötelességünk élni minden tudásunkkal és befolyásunkkal annak érdekében, hogy élhető világot hagyjunk örökül a következő nemzedékekre.

Mit tud tenni egy szakmai szervezet?

Nyilván sokat fogunk a fenntarthatóság aspektusáról kérdezni, beszélni és írni. Másrészt döntő fontosságúnak tartjuk, hogy elősegítsük a tagjaink és a partnereink közötti interakciót. Az MLBKT nem ismeri az egyetlen üdvözítő módszert, amivel megmenthető az emberiség. De mélyen hiszünk benne, hogy a tagjainkban óriási potenciál van – ha összekapcsolódnak, megosztják egymással a jó gyakorlataikat vagy a kudarcaikat, kooperálni kezdenek, akkor megsokszorozzák képességeiket, amivel hatékonyabb vállalati működést tudnak elérni. Hiszünk abban is, hogy a jó példa olyan, mint a vírus, gyorsan terjed. Azt tervezzük, hogy jó gyakorlatokkal fertőzzük meg az ellátási lánc menedzserek agyát.

Az egyik első lépés, hogy Felelősség Klubot szervezünk, ahol egy-egy inspiráló felvezető előadás után tevékenységtől függetlenül rendszeresen egy asztalhoz ülhetnek a beszerzők, a termeléstervezők, a raktárosok, a fuvarozók, a vámosok, a csomagolóanyag-gyártók és kicserélhetik gondolataikat. Ki tudja, talán éppen egy ilyen együttlétből pattan ki egy isteni szikra.

Az MLBKT új küldetése

Az MLBKT azoknak az ellátási lánc menedzsmenttel foglalkozó szakembereknek a közössége, akik hatékony, fenntartható és etikus ellátási láncokat hoznak létre és működtetnek. Feladatunk, hogy tevékenységünkkel hozzájáruljunk ahhoz, hogy a globális és helyi ellátási láncok ne sodorják veszélybe bolygónk és a következő nemzedékek jövőjét.